A Science című tudományos lapban publikált tanulmány leírja a Szaturnusz gyűrűi között elhelyezkedő, 8-116 kilométeres átmérőjű holdakat, melyek a Pán, a Daphnisz, az Atlasz, a Pandora és az Epimetheusz nevet kapták. A holdak a bolygó körüli gyűrűk közé ékelődve keringenek - írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

A Cassini 13 évet töltött a Szaturnusz közelében. Működése utolsó évében a gyűrűk között helyezkedett el, onnan küldött adatokat a Földre, amíg 2017. szeptember 13-án el nem hallgatott, majd 15-én megsemmisült a Szaturnusz légkörében.

Mintegy négyezer tudományos cikk jelent már meg a Cassini felfedezéseiről, az adatok feldolgozása továbbra is tart.

A csütörtökön publikált tanulmány megerősíti az uralkodó elméletet, mely szerint a Szaturnusz gyűrűi és holdjai ugyanabból az égitestből származnak, mely valamilyen összeütközés során darabokra tört.

A legnagyobb töredékekből alakult ki a holdak magja, ezután a gyűrűkből érkező részecskék tovább halmozódtak a holdakon - mondta Bonnie Buratti, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory csillagásza.

A tanulmányon több mint háromtucatnyi amerikai, brit, olasz és német kutató dolgozott.

A kutatókat továbbra is az a kérdés foglalkoztatja, hogy vajon milyen idősek a gyűrűk. Egy januárban megjelent, a Cassini adatain alapuló tanulmány szerint viszonylag fiatalok, koruk 100 millió és egymilliárd év közé tehető.

Más modellek és módszerek azonban más válaszokat hoznak eredményül.